Egyedül
Éjfél körül bolyongva, már kinn a sötét utakon,
egyedül és félelemben, merengve minden gondolaton.
Egyenként átrágva magam: "..mi lett volna akkor, ha
nem úgy teszem..nem úgy mondom..", s itt egyedöl bolyongva,
most már tudom. Most már mindegy. Változtatni nem lehet..
így történt és vége van már. Most csak nézem a csillagos eget:
minden fény egy apró szikra, számomra egy-egy remény..
Minden csillag innen nézve pislákoló gyertyafény.
Minél messzebb, annál kisebb. Ez így van jól, ezt tudom:
egy kis idő, s az én bajom is messze száll a sötét úton.
S ha majd akkor visszanézek, és majd pirkad a sötét után:
nem fog fájni. Marni sem fog. Halvány emlék lesz csupán..
/2007.12.06./
Ezt szeretném
Napfényre ébredni egy hűvös reggelen,
madárdalt hallgatni. Ez az mi kell nekem.
Kávét inni, Reggelizni, s kinézni az ablakon,
látni, hogy a Nap sugara megcsillan a tavon.
Nézni, ahogy a szél fodrozza a vizet..
ezt szeretném.
Gondolatok
Unalmasan elsuhanó alakok minden reggel,
unalmas arc, borús tekintet, az amivel felkelt.
érdektelen minden ember akit reggel látok,
ez volt tegnap. ez van ma is, s bár nem vagyok én látnok:
tudom: ez lesz holnap is. Elsuhanó szempárok.
Tudom, ahogy Te is mész, nincsen más csak ugyanez,
minden ember a távolban egy sec alatt odalesz.
Nem látnak. Csak néznek..üresen ki a fejükből,
nem tudnak semmit a mellettük elmenőkről,
és ugyanennyit tudnak a körülöttök élőkről...
Mindenki érdektelen, csak magával törődő,
és ha baj van, akkor is csak Önmagában örlődő.
Külvilággal kapcsolata csak a monitor mögül van,
egy álnév mögé bújva kommunikál állandóan..
A személyes kontaktusnak, lehet, hogy már vége,
már csak a monitoron keresztül nézünk fel az égre.
Senkire sem nézve rohanunk végig az utcán,
ha valakit meglátunk, csak egy pillanat csupán,
és ezek után kérdezed, hogy mért halunk meg bután?
/2008.09.26./